Boér Péter Pál : Napraforgók

 

Három napraforgó beszélget:

— Mondd — kérdezi az egyik —, te elég sok fényt fogadsz magadba?

— Nem tudom, nincs mérőműszerem… Csak iszom, iszom, iszom, érzem, ahogy ömlik belém és áramlik edényeimben. Zöld leveleimen és szépen kisárgult virágomon is láthatod.

— Érdekes, úgy gondoltam, hogy minden napraforgó pontosan tudja, mennyi fénnyel tölti fel magát. Talán lehetetlen másként élni… Én semmiképpen sem bírnék, nekem muszáj tudnom, hogy pontosan mennyit és mikor fogadok be, mert annyira, de annyira tárt virágernyővel állok, hogy mindenemet áthatja. Belőlem is — állandóan, éjjel-nappal — ömlik a fényadója felé a hála. Sajnálom a kiesett időt, az éjszakák fölösleges szendergését, a nappal felleges időszakait. Én akkor is, olyankor is egybeolvadt fényfelfogó vagyok. Ugye észrevettétek, már rég nem forgok, mert valahol legbelül érzem, merre van a Tökéletes. És te hogyan csinálod? — Fordult a harmadik felé. — Nálad sincs semmiféle műszer, amin magad is számon tarthatod a fentről fakadt befogadását, s annak viszonzását?

— De igen. Én azt hiszem, valahol kettőtök közt állok. Nem tudnék teljesen az önátadásba elszakadni, mint ő, akit az előbb kérdeztél. Én is elkerülhetetlennek találom a kölcsönösséget, valószínűleg kevesebb és gyengébb erősségű visszasugárzásokkal, mint te. Engem nem szomorítanak el olyan nagyon a rövidke kikapcsolt időszakok. Némileg különbözünk, amint látod. Három napraforgó vagyunk — azt hiszem, egy külső szemlélő meg sem tudna különböztetni bennünket —, mind a hárman belsőnk éltetőjeként szívjuk magunkba a fényt. Nem azért, mert napraforgónak születtünk és kötelesség, hanem mert a Kibocsájtó megszólított bennünket, csak látszólag háromféleképpen, de mégis majdnem ugyanúgy.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/