Szilágyi Hajni - Lumen : …legyen

 

 

Kifakult hajnalokat rajzolsz az égre.

Arcodon fáradt álmok. Talán indulni

kéne, talán egy új világot kellene

megfesteni végre – súgod…

De hiába a színek, ha a fény

nem ott fészkel, ahol mi akarjuk.

legyen meg a te akaratod…

 

Szárnyakat fércelsz haldokló

madaradra. A rozsdás kalitka ajtaja

évek óta nyitva. Hiszed, hogy valahol,

valakinek a bűnöket is meggyónhatod,

de Isten nem érkezik megrendelésre.

Madarad is hiába dobod fel az

égig, a légüres térben nincs

kapaszkodó, se korlát, se lépcső.

A stoppolt szárnyak

szétmállanak a lángoló napban.

legyen meg a te akaratod…

 

Nagy levegőt veszel. Mint egy nagyra

nőtt gyermek a hideg rengetegben.

Felülírod a tegnapot. Templomot,

szanaszét csillagokat, rongyos felhőket

jegyzetelsz, de ezek csak olcsó vázlatok

szíveden. Hurkot köt életedre a viharos

szél. Keresel. Megtalálsz, hívsz, de

reggelre mindig elűzöl. Ahogy az éjszaka

arctalan árnyait a kormozódó égről.

 

Ma minden túl sok, még az a kevés is

mit ölelgetsz. Polcra teszed, felszögeled,

elrejted.  Kopott díszletek, megsárgult

képek. Múltba öltözött, keser-édes ünnepek.

Szíved hátsóudvarában a hold a nappal

hál. Rojtosodik az idő felettük.

 

Késik a fény. Mint a holnap. Vágányzár.

Olvad. Késik a tavasz. Árad-apad.

Megfested a falra. Oldódik a festék.

Majdnem ősz – súgod …

Ázik a holnap a rozsdabarna napban.

Összegyűröd. Vermet ásol. Elrejted,

amid van. Hideg földbe temetsz. Hitet.

Világokat. Álmokat.

legyen meg a mi akaratunk…

                                                

Áss még mélyebbre!

 

(…)

 

Egy éhes cinke beleakad a rojtba.

Majdnem tavasz – súgom…

Nem figyelsz rám. Kivasalt, levendula

illatú reggelt gombolsz magadra.

Szádba veszed a maradék éjszakát,

fogaid közt cipeled ki a szerelmet…

 

Át a virradaton.

 

Át a túloldalra.

 

s vársz…

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.19. @ 21:25 :: Szilágyi Hajni - Lumen

Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"