Marthi Anna : Szerkesztőmhöz

Hajnali ötkor magyar idő szerint

nála vagyok, a meditációnak

kellemes, lenge szellőjében.

Hematit foglalat reggeli égen:

ezüst, kioldott lábfeje a térből.

Várakozásban üresedő sorok,

láthatatlanosdit játszó betűk.

Fény tintával, mosoly papíron

elmondhatatlan, ha megírom

is. Elengedhető csenddallam.

Bent apálykor a legtisztább.

Dagálynélkülisége szenved-e?

Rezdülésektől e rezgésekig:

csodál, szemlél, feled itt.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 04:55 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak