Dvorák Etela : vadeper

 


tudod ma megint hiába vártalak
lassan lehullnak szárnyaim a nap alatt
csontjaim csendben
megrepednek
tenyerembe összekuporgatom a megmaradt
vadeper szemeket
félek
emlékek vékony réseiben
fáradtan pihennek álmaink
ujjaim közül üveg golyók
gurulnak szanaszét
körülöttem könyörtelen holnapok
felettem felhőtlen terítőn
délibábfényű lobogó csillagok
kóborló vadász vagy
vágyaim rezdülésében

hallgatok

apám velem hallgat és Isten csendesen dalol

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.16. @ 07:58 :: Dvorák Etela

Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.