Bakkné Szentesi Csilla : mert a Föld mégis gömbölyű…

 

 

 

Hazudj, ha tudsz

bordó lepedőd ráncaiba vágyat,

ágyad puha gödrében 

ölednek szenvedélyt,

részeg fejjel hazudj józanságot, 

üres zsebekbe kincset érő reményt.

Kilátást ablaktalan szobákból,

süket fülekbe szimfóniát,

tenger moraját miközben látod,

sivatagi dűnékről illan el az árny.

Mosolyt mikor ölni szeretnél,

könnyet, ha nincs is már szíved,

kőszívű apát lelencnek,

hazudj, ha tudsz s ha van kinek,


láncot, bilincset hazudj szabadságnak,

igaz világnak mákonyos hitet,

hazudj, ha tudsz,

mikor tükörbe nézel,

és te néhanap még el is hiszed…


mindent megtehetsz hamis talárban,

míg dagadó zsebbel másokat becsapsz, 

de már ne rajzold korongnak a világot,

a végén még lezuhansz…

Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 18:55 :: Bakkné Szentesi Csilla

Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.