Sz. Pál-Kutas Orsolya : Az ablak

 

 

 

A lámpa fényében a hópelyhek úgy csillámlottak, mintha az ember tündérországban járna. Az utat fehér takaró fedte. A sötétben csak egy alak körvonalait lehetett kivenni. Olyan messze állt, hogy a lámpa sem világította meg. Az egyik ablakban felkapcsolódott a villany, majd egy kisfiú buksi feje jelent meg. Elhúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Hirtelen ajtónyitás törte meg a csendet.

— Te még nem alszol? Nem szabad kinyitni az ablakot, mert megfázol!

— De anya, elfelejtettem kirakni a cipőmet. Ha nem rakom ki, akkor mibe teszi nekem az ajándékot a Mikulás?

Az édesanya nagyot sóhajtott, majd az előszobába szaladt, ahol a cipős szekrényből előhalászta a szakadt kiscipőt. Szomorúan nézte, majd lassan elindult vele a szobába. Gondolatai a tavalyi Mikulás körül jártak, amikor apa még velük volt.

— Tessék, itt van. De most már tényleg irány az ágy, mert holnap aztán korán kell kelni!

— Igenis, anya! — mondta boldogan a kisfiú, s széles mosollyal húzta magára a takarót, amíg édesanyja becsukta az ablakot.

 

A homályos utcasarkon az alak ismét megmoccant, és lassan, komótosan elindult a ház irányába. Nehézkes járásáról látni lehetett, hogy számtalan évet tudhat maga mögött. A lámpafény megvilágította piros kabátját. Fehér szakálla körül, mint csillámló szikrák röpködtek a hópelyhek.

— Ezt sikerült megúsznom! — gondolta. Halvány mosoly jelent meg ráncos arcán, amikor a piros pöttyös labdát a kis cipellőbe helyezte. — Hogy fog ennek örülni… — majd lassú mozdulatokkal tovább indult, és a síkos járdán becsúszkált a szomszéd ház ajtaján.

 

Legutóbb szerkesztette - Sz. Pál-Kutas Orsolya
Szerző Sz. Pál-Kutas Orsolya 22 Írás
Ahhoz hogy megismerj valakit, ki kell lépned saját határaidból, és tiszta, akadályoktól mentes szemmel és fejjel kell mérlegre állítanod. Azt kell mondjam, néha saját magam előtt rejtély vagyok. Akkor ki ismerhet meg igazán? Érdekel hogy ki vagyok? Gyere járd be velem a világot, ülj velem a tűz köré, melegedjünk és beszélgessünk. Én is, te is érdekes emberek vagyunk, lehet, hogy egymásban megtaláljuk, ami a másikból hiányzik.