RadnoGyorgy : Szótlanság

2013. December

 

Egy város levesébe pottyantál,

ahogy tűzifába teszik a fenyőt,

melynek lángja erősebben lóbál,

s így lesz étkek fűszere az erőd.

 

A házak felett ég a mosoly-kékje,

bátran kedvre derít dús boldogság,

mint felhők lófarkainak ménje

elöl, úgy húz erőd a kívánság.

 

Szótlanság szenderít készre,

nehéz béred követel elég erőt,

már kezedben a kölcsön recept,

kér még egy csipet hajnali mezőt.

 

Virágok lobbannak, mint égő fáklya,

a korszakod sem árthat senkinek,

így szédülsz egy színes kavalkádba,

s éltetnek a szótlan csók-enzimek.

Legutóbb szerkesztette - RadnoGyorgy
Szerző RadnoGyorgy 138 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...