Radnó György : Emlékkönyv

Nyomtatás

Borízű perceket rajzolt párnámra,

az adventtel ölelkező vasárnap,

oly fényt ontanak most az arcok,

mint a naptól hasadó hajnalok.

Ajtó nyikorgásával közelítenek

az órára mércét rajzoló percek,

pihenek a selymes süppedő párnán,

kint csaholnak a körúti zöld lámpák.

Most átkelhetek e század elején

a zebrán, jelenünk raszteres részén,

tört járdaszélére az aszfalt kiönt,

mint lábnyomoktól elnyűtt emlékkönyv.

A ködbe bújt ácsorgó lámpák,

napot utánozva is őt imádják,

majd meghajolnak maró időnek,

addig pózolnak a járókelőknek.

Csak a csupasz fák dideregnek, nyúlva

ujjaikkal az ég felől árnyat gyúrva,

repedést festenek a szürke égre,

bólintanak néha egyet emlékbe.