Purzsás Attila : Ötven…

A kor nem érdem, csak állapot…

 

 

Ötven… hát igen, ötven.

Morzsolgatom e számot magamban,

s hogy eddig számvetést nem akartam életemről,

csak odázása volt a ténynek:

rettentő gyorsan elszáguldottak az évek.

 

Ötven… hát igen, ötven.

Formás, szép kerek szám,

s ha lehetne, felváltanám apróra,

mert egyre gyorsabban üt az óra,

s a számolatlan percek arcom redőin peregnek.

 

Ötven… hát igen, ötven.

Mennyi fér e félszáz évbe.

Rettentő sok, de mégis oly kevés,

és csak botor tévedés,

hogy mindent megéltem.

 

Ötven… hát igen, ötven.

Az ebet mindig kötöttem a karóhoz,

hogy rajtam nem fog ki néhány kósza év,

s ha úgy érzem, öregednék,

lelkem akkor is fiatal.

 

Ötven… hát igen, ötven.

Minden, mi ott van mögöttem már enyém,

és annyira nem is félteném,

ha bizton tudhatnám,

még (m)ennyire számol velem az ég.

 

Legutóbb szerkesztette - Purzsás Attila
Szerző Purzsás Attila 23 Írás
Üdv. néktek! rülök, hogy köztetek lehetek! Azt nem mondanám, hogy költő vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam, aki ha kell, ha nem leírja az érzéseit, amik valahogy versformában törnek ki belőlem (nem is értem hogyan). Fiatal költőnek sem mondhatnám magam, mert a 46 év csak 46 év (még ha 26-nak is érzem magam)! rök gyerek vagyok, de ezt nem szégyellem. Próbálkozásaimat a költészet terén megpróbálom megosztani veletek, aztán majd kiderül, hogy milyen sikerrel!