palfizsolt : Advent ( egymásra várva )

 

Megváltást várva állunk,
szemünkön a múlt áttetsző fátyol,
most csönd lett hirtelen
nincsen hova szállnunk.

Talán eljön az Úr hozzánk,
talán a gyertyák értünk égnek,
nekünk kondul a harang is
csupasz lelkemmel féllek.

A némaságban a szívem lüktet tovább,
most történnek égig érő csodák,
ősi időtlenség az otthonunk
ölelj, mintha nem lenne tovább,
csókold le rólam zarándok út porát.

Állok veled néma szótlanságban,
áldást várva, áldást várva,
arcodon a fény különös játék,
te vagy az égi ajándék,
mozdulatlan léptekkel indulok,
nekem te vagy az Úr,
s én neked Istened vagyok.

 

Legutóbb szerkesztette - palfizsolt