fotó: kanna
Ha szeretnék is mondani…
csendesedő és türelmetlen
hadakozik, felvázol engem
minden éjszaka, téged
azonosít be, mint aligha
valóságosat, mégis reálisabb,
hisz megalkottalak,
rádadtam érzéseim
kényszerzubbonyát,
bocsáss meg érte, s amiért
pizsamád is feladtam rád,
pedig tán lelked követel,
és sehol sem érkezett
hozzá a test, kiforrni
engedem, belsőm búsan
rúgkapál, te védsz meg,
mikor minden fejen áll,
mint strigulákat börtönfalon,
haptákban felrovom: baj
van, rólad álmodni vigasz,
de létezésed kétes.
Disznólkodom, mert
szeretetéhessé teszel,
feldúl a bizalmaskodás,
miközben önutálatoddal
fröcsögve bánthatsz,
de magamat lejáratni
előtted is okoskodás, hát
bizalom kerestetik,
mint lerágott csont,
veled foglalkozni
önimádat, gondolom.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.09. @ 07:32 :: Marthi Anna
