Kőmüves Klára : – óhajlékaink –

Nyomtatás

A porta szép, egészen irigylésre méltó. Cirokseprű álldogál

vigyázzban fent a hambiton, talán a nyúzott macska óvja azt,

egérre rest – most látom, kő-hasú, tömény beton. A veranda

hamvas, jogos a tiszta udvar-rendes ház szlogen, ha pénzem

lenne rábólintanék, de így csak halkan megdicsérgetem. Egy

lépés még és némi pszt, a sercegéstől szinte szúszagú a ház.

Sebaj, az ára úgyis túl lapos, cserére vár a sublód és az ágy.

Csicsás firhangok szórnak színt a fényéhes falakra,

az ablak tárva-nyitva áll – emlékhuzatok osonnak

át a házon, a Singer néma, légflanelbe varrom,

itt élt nagymamám.