Lantos Tímea : Ne sajnáld tőle!

 

 

Fakó-szürke tekintetek tükrében

csapkod az élni akarás…

Hideg-fonnyadt kézzel markolja

a kódolt imát,

hogy ki él, az lophat

erdők fürtjében kókadó fát.

 

Ez miért fáj?

Ne sajnáld tőle!

 

Hisz az fázik,

kinek házában már a hang is

üresen cseng, ha foltozott lelke

alig füstölgő kályhába veszett.

Ne sajnáld!

 

Emlékezz!

Egykor anyád tenyerébe

olvadt puha kezed,

s míg a csillagokra izzott tekinteted,

angyalaid csiholták fényesre

a fagyos lelkeket.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.10.02. @ 20:05 :: Lantos Tímea

Szerző Lantos Tímea 81 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!