Lantos Tímea : Fáradtság

 

 

Pucérra gombol,

s nyirkos kézzel simogat,

véres fényt cseppent

ajkamra az alkonyat.

Futnom kellene,

 hallatnom a hangomat,

de  mint daganat,

burjánzik,

 s indaként fojtogat.

 Hagyom, hogy

kibontson

és gyűrje a bőrömet,

jeges ujja hajnalig

rója  a köröket

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.04. @ 11:11 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!