Kőmüves Klára : – perc/csend –

Fotó: Fotóház – b_anikó

 

Velős csendem ma mély – oly sűrű, akár a méz.

Ízetlen, illat nélküli a tér, amelyben jár az agy s

magába rejti mind a nagyhatalmakat. Őröl, zúz,

szakít – friss érveken rágódik minden gondolat,

míg vér bocsánatáért omladoznak bennem lomha

érfalak. Bánat ette testben kong a csont, míg itt

időz a láz, akut sikolytól zúg a fej, bár nem tudom,

miként, hisz jól folyik s ma cseppfolyós a gyász.

Fények tűnnek éppen, rám rontanak világi ákom –

bákomok, apránként kard élére hány a tény; nehéz

a küzdelem, amíg a csendem én magam vagyok.

Legutóbbi módosítás: 2012.12.05. @ 09:19 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 697 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))