P. Tóth Irén : Meddig?

 

Ijeszt? gondolatok, gondok,
jönnek-mennek a bolondok.

Kérdem én: minek a vágy,
a vak remény?
Hány év pihent el így örökre?
Mennyi ábránd, küszködés?
Hová t?nt sok ismer?s?
És ki ez a sok ismeretlen?

 

Én balga, hogy hihettem,
hogy minden ugyanúgy marad?

Tenyeremben érzem még
a tegnap lázongó melegét…
Gyökeresen fordult a világ,
és ostobának érzem magam
ett?l az ordító farkasveremt?l.

Fejünkre d?l a ház,

dobol az ér, lüktet.

Meddig menekülhetnek

a menekültek?

Legutóbbi módosítás: 2012.06.14. @ 07:28 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.