Kőmüves Klára : – sors sorok –

Nyomtatás

Még nem tudom, kié lesz majd az utolsó hála,

ki lesz, ki életét mellettem végigkomponálja, s

olyasmit alkot velem, mint Isten a világ elején,

amikor mindent megteremtett, s cserébe semmit

se kért. Még azt sem tudom, kié lesz az utolsó

érdem, amiért azzá alakít, ami valódi lényem.

Nem tudom, erős egóm végül ki győzi le, kinek

jár belőlem lelkem véglehelete. Azt sem tudom

még, mire törekedjek, erős akaratú férfit vagy

egy örök bolondot keressek, esetleg e kettőből

gyúrjak tökélygalacsint vagy már most magamra

intsek, amiért azt keresem, ami nincs. Ma sem

tudom, miért ismertem százat, kik csókra fogták

rendszerint a számat, és azt sem tudom, hogy kit

markolok régen, s vajon viszont ki hurcol folyton

tenyerében. Ha valóban írva van a sorsom, talán

csak elkallódtam valami párás égi polcon, hiszen

biztos vagyok abban, hogy sorsíróm figyel, sőt, azt

is pontosan tudom, sosem tévesztett össze senkivel.