*
a sötétség, mint fekete massza
telepszik a zaklatott agyra
hálóba fonva a gondolatokat,
megfojtva a szép álmokat,
gúnyosan vihogva, markolva
az akaratot, csámcsogva zabálva
a lélek teremtő képességét,
ellopva mindent, az ég kékjét,
a hullám csobbanását, a szellő
simogató suhanását, metsző
fagyot teremtve halált hoz
az őrület
Legutóbbi módosítás: 2012.05.07. @ 19:14 :: Tiszai P Imre