Szendrői Csaba : Urbánus „expozé” I.

Nem bánt senki. Nincs ellenem.
A gerincvel?mben van ez
a rendellenesség. Nem gyógyítható. 
Az evolúció gondoskodott róla.
A város nemi er?szakkal n?tt fel. 
Itt senki sem okolható önmagáért.
Itt minden göcsört az er? jele. 
Minden repedés egy megkönnyebbülés. 
Nézd hátamon a csonkok is milyen szépen hegednek!

 

-Ki ad így majd inni a szomjazó fellegeknek?

A teremtés koronája rozsdás vaskalap.

– Minden rendben lesz.


– Ne haragudj, hogy magadra hagytalak!

Legutóbbi módosítás: 2012.05.23. @ 20:00 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...