Persze egyyszer elindulunk,
széllel szállunk innen messze.
Bóbitákba kapaszkodunk.
El tud vinni. Ugye vinne?
Kell lennie ennél szebbnek,
érintetlen, tiszta tájnak.
Mi arra vár, hogy felfedezzük,
nevezhessük új hazánknak.
Ott majd persze lehorgonyzunk,
köszönünk a bóbitáknak.
Letelepszünk, csöndben élünk.
Egész végig erre vártam.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.01. @ 19:46 :: Irlanda Máté
