─ Pistike mosd meg szépen a fogad, mert nyakon váglak, mit fog szólni a nagymama, ha meglátja, milyen piszkosak a fogaid.
─ De apa, nagymama nem is lát rendesen ─ feleselt Pistike és bánatosan elvonult a fürdőszobába, gargalizált, majd köpött néhányat, ahogy a tv-macitól látta, és ezzel befejezetnek nyilvánította a műveletet.
─ Meglepjük a mamát, úgyis anyák napja van, és nem voltunk nála legalább egy éve ─ mondta Győző, és noszogatta a feleségét. ─ Készülj már, és lehet, hogy ott is alszunk.
Irma, a nej kicsit morgott, majd feltépte a szekrényajtót.
─ Nincs mit felvennem ─ mondta gondterhelten ─, tudod, anyád milyen bogaras. Tavaly is cirkuszolt a miniszoknya miatt.
─ Aranyom, a mama csak jót akart, egy nő negyven fölött ne próbáljon bakfis lenni.
Puff, már meg is volt az aznapra rendelt veszekedés.
─ Szóval, öreg vagyok? ─ kérdezte villogó szemekkel Irma.
─ Jaj, dehogy, félreértettél ─ replikázott Győző, kaján vigyorral hozzátéve. ─ Fekete kendőt azért nem kell felvenni.
Ilyen hangulatban készülődött a család.
─ Te, mit vigyünk anyádnak?
─ Hát virágot, meg valami csokit. Igaz, nem szereti, meg hizlal is ─ itt vigyorogva nézett nejére, de az elengedte a füle mellett.
─ Jó, legyen desszert, az úgyis jó nagy doboz… Tényleg ott akarsz aludni? ─ kérdezte Irma.
─ Csak ha későig maradunk, és különben is, egyszer egy évben kibírod. Nézd meg, hogy meg lesz lepődve a mama.
A mama a nyolcvan valamennyi évet taposva, szürke-hályoggal a szemén, szürke hajjal fogadta őket.
─ Kérem, mit akarnak tőlem, én nem veszek semmit!
─ De mama, mi vagyunk azok, hát meg sem ismer? A fia, az unokája…
Mama kicsit megzavarodott, szúrós szemekkel nézte őket, majd megpróbálta becsukni az ajtót. Irma szólalt meg.
─ Én mondtam neked, hogy szenilis, hagyd, menjünk inkább moziba.
Győző, mert mégiscsak az ő mamája, benyomta az ajtót és a mamát az előszobába.
─ Mama, ne viccelődjön, tudom, hogy régen voltunk magánál, de most itt vagyunk, és tessék örülni. Különben is, mit fog szólni az unokája, milyen az ő nagymamája.
Előre tolta a virágot meg a desszertet, és megpuszilta az elképedt asszonyt.
─ Boldog anyák napját ─ mondta, aztán beterelte a családot.
A mama szótlanul leült, ölébe tette ráncos kezeit és a kisfiút nézte. Az felbátorodván, rögtön a mama ölébe ült, és közölte.
─ Most nézd meg a fogamat, miattad kellett megmosnom.
Az idős asszony arcán halvány mosoly jelent meg. Nagyon régóta nem nyitotta rá senki az ajtót.
─ Irma, menj a konyhába és csinálj valami ebédet, tudod, a mamánál mindig van valami a spájzban.
Erőtlenül tiltakozni próbált, de Győző visszanyomta a székbe.
─ Mama, csak maradjon nyugton, majd mi mindent elintézünk. Inkább meséljen, hogy van az egészsége? Orvosnál mikor volt utoljára? Ja, emlékszem, tavaly eltörte a lábát, remélem, már rendbejött. Ilyen korban vigyázni kell az egészséggel ─ sorolta lelkesen Győző, és nagyon meg volt magával elégedve. Ennyi nagyszerű kérdésen majdcsak elrágódik az anyja, legalább nem mondhatja, hogy nem is törődik vele.
Az öregasszony csóválta a fejét, majd szótlanul, a szék karfájára támaszkodva felállt.
─ Leviszem a szemetet ─ mondta, és megpróbált az ajtó felé araszolni.
─ Nem úgy van az, mama, majd Pistike leviszi, mi most itt vagyunk és segítünk.
Mama erőtlenül tiltakozott, és visszarogyott a székbe.
─ Kis vizet és a gyógyszeremet akarom… ─ rebegte, de fia szolgálatkészen szaladt a konyhába, s hozott gyógyszert is, vizet is.
─ Válasszon, mama, ennyit egyszerre úgysem szabad bevenni.
Választott, két kéket meg egy fehéret, és egy kis vízzel lenyelte.
─ Fáradt vagyok, hagyjatok pihenni ─ mondta.
─ De mama, majd pihen, ha elmegyünk… Illetve, tudja mit? Most itt alszunk magánál, és majd együtt megreggelizünk, aztán megyünk el.
A mama fáradtan legyintett és ledőlt. Irma érkezett egy tálca kajával, a nagyi nélkül ültek le enni.
─ Te Győző, remélem, nem maradunk éjszakára? ─ kérdezte Irma.
─ Dehogynem, most beszéltem meg vele. És ki fogod bírni, úgyis állandóan alszik, de legalább itt vagyunk mellette.
Így telt el a nap hátralévő része, a mama bóbiskolt, Irma és Pistike a Tv előtt ült, Győző meg a régi fényképek között matatott. Este a másik szobában lefeküdtek, Győző még gondosan betakarta anyját egy fürdőköpennyel, meg ne fázzon, aztán ő is lepihent.
A mama hajnali kettő körül, mint a gepárd, kilopakodott a lakásból, egy szál fürdőköpenyben.
A házmesterig meg sem állt.
─ Engem túszul ejtettek és csak most tudtam megszökni ─ motyogta elhaló hangon, és egy pohár vízért esedezett.
A férfi hitetlenkedve csóválta a fejét, míg hozta a vizet.
─ Hívjon rendőrt, mert azok még mindig a lakásban vannak ─ suttogta a néni.
A házmester ─ biztos, ami biztos ─ tárcsázta a rendőrséget, akik azonnal értesítették a terrorelhárító egységet. Meg is érkeztek szépen, sorban, sziréna nélkül: Rendőrség, tűzoltók, mentők és az elhárítók.
A néni izgatottan mesélt.
─ Ezek jöttek, belöktek, és nem engedtek ki, mindent felzabáltak és valami után kutattak. Csak sokadik kísérletre sikerült megszöknöm.
A rendőrök elfoglalták a helyüket, a mesterlövészek a tetőn, a tűzoltók néhány rendőrrel az első és hátsó bejáratnál. Az elhárítók berúgták az ajtót és fegyverrel a kézben megrohamozták a túszejtők rejtekhelyét, ami ez esetben a nagy ágy volt, a hálószobában. Mindenkit letepertek, megbilincseltek és kitereltek a ház elé. Persze az épületben lévő összes idős ember megjelent a hangzavarra, fújj-oltak és az öklüket rázták a számukra is ismeretlen elkövetők felé. Pistike sírt, Irma válóperről beszélt, Győző meg az arcát a fűbe fúrva várta, hogy megszólalhasson. Körülbelül két órába telt, mire levették róluk a bilincset, a mama addig a mentőautóban ücsörgött.
─ Szóval, nem ismeri ezeket? ─ kérdezte barátságosan egy tagbaszakadt rendőr.
─ Nem kérem, az férfi azt mondta, ő a fiam, de az én fiam fiatalabb, az unokám is kisebb, az a nő, akit elvett a fiam, az meg állandóan miniszoknyát hord. Nézzék meg, ezen milyen régimódi ruha van. Nem ismerem őket.
Az orvos es a rendőr összenéztek, bólintottak, egyetértettek.
Győző beismerte, hogy valóban az ő mamája, de régen nem volt nála, ez jogilag ugyan nem bűn de…
A rendőrök elengedték őket és Győző, Irma és Pistike zavarodott tekintettel integettek a mamával távozó mentőautó után. Boldog Anyák Napját!
Legutóbbi módosítás: 2012.05.17. @ 17:36 :: George Tumpeck
