Csillag Tamás : Bogarak, pitypangok, pipacsok közé

Nyomtatás

Jó lenne visszamenni valahová,

valami mez?re, bogarak, pitypangok, pipacsok közé,

a távolban lehetne templomtorony,

hófehér mutatóujj, igazra inteni.

Jó lenne hinni benne,

hogy én, a bogarak, a pitypangok, a pipacsok

nem lecsupaszodni,meghalni vagyunk.

Az ember a mez?n, aki lehetnék,

talán verset írna, talán valami nagy

hazatalálásról, valami óriás, el?emberi békér?l,

de igazából tudom, hogyha írna, akkor is

a lakótelepek kartográfiáit látná,

nyirkos, cementes lugasokat,

arra gondolna, hogy hideg és tiszta a horizont,

mint a márciusi ég az aggódók ért? tekintetében,

arra gondolna, hogy a városokban gyors autók futkosnak

a körutak felfestett csigolyasora mentén,

hogy a szoknyák alatt a szép n?k combjai

közelg? háborúra harangoznak,

hogy a tévé el?tt gyerekek sírnak, mert anyáék

megint olyat kiabálnak a konyhában,

s megsejtik, gyerekfejjel,

amit ott, azon a mez?n, talán én is megsejtenék:

minden béke id?leges, igazából nincsenek is igazra int? ujjak,

csak bogarak vannak, tücskök, pitypangok, pipacsok,

mezei füvek, és mindannyian

lecsupaszodni, megigazulni, meghalni vagyunk.