Szilvási István : Pont l’Eveque egy tengerész feljegyzései

 

Franciaországban (mint afféle
hedonista lúzer) a gyarmatok ízein
fanyalogtam. Szereptévesztéseim
legszebbike a versírás és beszexelve
otthontalan komfortjaimban vettem
el?, hogy megírom a gyarmatok ízeit. A
gyarmatok kávéi, 70%-os forrócsoki,
nádcukor, tönköly muffin, de minden
történelmi borzalom, ?slakosok,
rabszolgák dacára, hogy kiérezzem
a gyarmatok vidámságát.
Ezt akartam.

*
Szárnynélküli sirály.

Kétszáz vers után az ember
nem él emberül. Szita-
négyzetekben elveszíti a panorámát.
Ír vagy olvas? Festett hajóvason
vonalak. Azt érzi, fönn kell
tartani valami látszatot a
vízvonal fölött.

*
Kár volt elkezdeni a merülést.
A felfedezés koráig mentünk vissza.
Rám nézett,
túl könnyen nevetett.
Szinte összesküdtek a fogai
hogy belém harap, és
kiegyensúlyozza egyenl?tlenségeit
az európai télnek és a karibi nyárnak.
Én is kimutattam a fogaim,
mintha éjszakáknak,
amikben francia, magyar
és istentudja hová való szavaimat
flambíroztam. A
Martinique-i lány nem tudta, hogy
költ? vagyok,
és mennyire utálom a lírát.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilvási István
Szerző Szilvási István 30 Írás
Ez a Szilvási István, grínpíszes. Pedig, nem látni rajta zöldet, inkább szürke. Külföldön él. Franciaországot, Rouen-t tekinti új hazájának, de nem tudni mikor, hol van otthon. Francia tulajdonosok hajójával, hollandokkal, angolokkal, ciprusi lobogó alatt, Amerikába ÀžlinerÀ-ozik. Tengerész, na. honlap: http://szilvasi-istvan-versei.webnode.hu/