Marthi Anna : Halnapi betevő

Kép: rőtfülöp

 

Kép: rőtfülöp

 

(Álca szirének vagyunk,

vagy törpe gnómok),

bennünk – felszakadó

halandóság.

Rongyainkat

tépi elme-szellőd.

Erdődbe bújunk:

árva testvérek,

kis tekergők.

Lélek vészharang.

Torkodból

Isten hangja

ágaskodik.

Betakargat

minden alvó tudatot,

fellebbentve

ráébredősen,

a csenden megért

halnapot.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak