Maretics Erika : Hajnali város

Még alaktalan szürke

árnyak otthona

a hajnali város.

Százéves piszoktól

nehéz vakolatú ház

ablakszemei, álmos

hunyorgással tompán

csillannak a félhomályban.

 

Alszik minden ami él,

kis csenevész verébcsapat

szunyókál összebújva a téren,

egy kopár fa görbe ágán.

Az emberek vastag

falaik mögött,

sóhajtva fordulnak

oldalukra

pehelypaplanos

ágyaikban.

 

A reggel mint egy varázsló,

hang nélkül suhan a városba.

Aranyló festékkel mázolja be

a templom karcsú tornyát.

Láthatatlan dézsájából

meleg fény ömlik a járdára,

és a város ébredezni kezd,

nyújtózik egyet, és

az éjszaka árnyait

kisöpri utcáiból.

 

Kitárja karját, úgy várja

léptem, csábító

kirakataival hívogat,

  lelkesen végig kísér utamon.

K?b?l vájt virágágyásban

apró nefelejcs virít,

én ide tartozom.

Sárga villamos csilingelése

 száll a házak felett,

 harminc év elmúlt,

mégis tisztán hallom.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.14. @ 19:37 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.