valahol kint az ablak el?tt,
balra a negyedik ágon
lakik a legszebbik álom
hintázik szelíden ha fúj a szél,
dúdolgat magában, s látom:
ez minden amire vágyom
szabadnak született, nincsen határ
– mégis itt ?riz engem –
szikrákat csihol bennem
éjembe lopódzik, körülölel,
fényt gyújt lelkemben – bájol,
messzire sodor a mától
reggelre elpihen, de itt marad
dallama: mennyei húrok
zengik, s én karodba bújok
