önmagam gúnyoló *
Én vagyok a nagy poéta,
penészes kis szobámban,
de ha kilépek az ajtón,
legkisebb e világban.
(dohos falon, karcolatom)
Leghatalmasabb mesélő,
bent az erdő rejtekén,
hol a lélek több mint bennem,
elhallgatok végleg én.
(talpam alatt, nyom nem marad)
Dicsőséges bálvány vagyok,
kinn a kertek aljában,
békák, kígyók, vízipókok,
félreállnak sorjában.
(lám az ember, gúnyol, elver)
Dicsekedek mindenkinek,
kit simogattam este,
bár azt nem mondom senkinek,
az a pincém feneke.
(képzelődök, így hőzöngök)
Én vagyok a nagy-nagy költő,
sok kóbor eb átkarol,
kérdezzétek akárkitől,
bár senki sem válaszol.
(voltam, vagyok, leszek, halok)
Legutóbbi módosítás: 2012.02.04. @ 15:57 :: Thököly Vajk