Boér Péter Pál : Ave Caesar!

 

 

Caesar nagyon meg volt elégedve a hangosítókkal. Most a fanfárok korábban nyöszörgő, alig hallható hangját, hamisan bár, de zengte az aréna.

Páholyában megütögette mikrofonját és köszöntötte a polgárokat.

– Ím itt vagyunk, az idei megmérettetés előtt, melyre oly régóta készülnek versenyzőink, alig várják, hogy nemes tusakodások százai után, kiderüljön ki a legjobb sportember. A bajnok mindent visz! Ti, polgárok, hoztatok-e elég virágot? Mind a kétezer tizennyolc benevezett és alkalmasnak talált versenyző örömére jelentem ki, hogy az abszolút győztes jutalma, egy darab fakard. Lázban égnek ők, hiszen a viadal faluja melletti előselejtezők, egyben sikertelen jelöltek, örök nyugvó kegyelethelye is.

Mindazon sportemberek, akik vették az elő akadályokat és eleven állapotú eszközforgatók maradtak, bár láthatatlanok, de izgalomtól repesnek, most, hogy a hangomat ők is hallják. Egy pici kulisszatitkot árulok el! Rombus Porcus Trolibus, főszervező, dombos hajlékában – megteheti, mert a tavalyi bajnokság abszolút győzteseként, szálkásra faragott fakard díszíti oldalát -, segített kidolgozni egy „Recipe Ferrum” algoritmust.  A Rubik kocka – egyszer majd fel fogják találni -, rendszerében és a tekerd fel elv alapján, nem teljesen kiszámíthatóan. A rengeteg legyőzött, esedezni fog, hogy ne tegyem, két alkalommal mégis illúzió romboló leszek a közönség felé. Annyit árulok el, hogy a hetes száz és kilencszázas között, valamint az ezernégyszáz és a legutolsó között helyezkedik el a két szerencsétlen szerencsés.

Közben áramszünet lett. Bár ütögette a mikrofont, a hangja mégis ugyanolyan cérnavékony maradt hősködése ellenére, mint a behangosítás előtt.

A közönség előbb ordítva dübörgött, aztán a vaksötét bevilágítatlan aréna belsőben, lassú csendesdés kezdődött el.

– Mi történik Porcus Trolibus?

– Caesar, erre az esetre, a A és B zár terveket léptettem életbe. Bár el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen kimagasló alkalomra cserben hagy minket, a – nem tudom honnan származó – elektromosság. Így te, Caesar, mindenek ura, nem lehetsz A és B zár, ők csak empirikus helyetteseid, ó uram.

A közönség fegyelmezetten elindult a kijáratok felé, lassan kiürül ez a hatalmas építmény.

 -Tudod Caesar mindig vannak elégedetlenek, akik ilyenkor duhajkodnak. Most összeszedjük, a kifelé lesporteszközölt nézőket.

– Mondd Porcus, megoldható, hogy ez a mai este – ilyen szót még sosem használtam -, gálaestnek számítson és a gladiátori lángot, csak holnap gyújtsuk meg?

– Ó nemes Caesar, fenséges kérésed parancs!

– Mondd, hányan vagytok a szervező bizottságban?

– Háromszáz-huszonheten, nemes Caesarom. Miért kérdezed?

– Holnap reggelre szükségem lenne háromszázhuszonhét kancsóvivőre és ugyanannyi szakasz katonára.

– Megszervezem reggelig, ó Caesarom!

– Porcus Trolibus, mindig jó emberem voltál, megtartalak emlékemben és meg is jutalmazlak.

– Ó nemes Caesar, miért beszélsz rólam múlt időben? – borult pesszimistává Rombus Porcus Trolibus borostája – Bizalommal kérdezlek, mivel szándékozol kitüntetni?

– Dupla adagot küldök neked, hogy ne szenvedj.

– Ó nemes Caesar, miből?

– Abból a fehér, habos italból, amit Csoncus Moncus Poncusnak vittél tegnapelőtt.

– Ó uram, fájdalom, de rossz volt nézni szenvedését… Könyörülj rajtunk, kegyelmezz!

És Rombus Porcus Trolibus bajnok, félelmében elájult. Caesar még rágta körmeit úgy fél órán át, aztán hátraszólt  testőreinek és az őt körülvevő patríciusoknak.

– Nemes uraim, katonák! Az idei bajnokság, kisebb zökkenővel indult bár, de Porcus Trolibus, meghiúsítva meggondolatlan ítéletemet, megmentette a szervező bizottságot. Holnaptól minden megy a maga rendjében. Készítsék az oroszlánvermeket és a szurokforralók se sztrájkoljanak, bár nem tudom mi az a sztrájk…

Közben Porcus magához tért, s még nyöszörögve odabökte.

– Azt is később fogják kitalálni, a jövőkor rabszolgái. Ó nemes úr, meglásd örömöd lesz az idei viccözönben. A szurkok sem voltak soha olyan forróak, mint az idén.

Hogy a sportszerűtlen játékos, szántszándékkal ne kerülhesse el négylábú sporttársát sem, íjászok vigyázzák körbe az aréna tetőt. Most hangosan kiáltom bele a már üresen visszhangzó arénába, „Ave, Caesar”. A és B zárat, már amúgy is bezártak, a sportolók némelyike talán örül is, hogy fejben készülhet még egy picit. Holnaptól minden élesben megy.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.02.13. @ 17:47 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/