Apró kockák néznek vissza rám
egy régi füzetlap szakadó hajtásain át.
Széle
koszos,
rojtos,
sárgult élein
megpróbálja felidézni bennem
leélt perceim.
– Nem, nem akarom,
mihaszna papír! –
Kezemben eltörpül,
kockái sírnak,
élnek szívemben.
Érzik,
rég nem érintettem tartalmát.
Érzéseimt?l fuldoklok.
megválnék t?le,
de nem bírok,
elteszem
mélyre…
Tudom,
még tucatnyi év
s megérem talán,
hogy újra úgy olvassalak el,
ahogy kijár neked, és nekem …
