Marthi Anna : Szeretet

hajóroncs 😛

 

 

Eloldaloghatnék,

szó nélkül, üres zsebbel.

De maradok, míg

néhány szót kiszór

e zseb, hiszen

ahol fogva tartalak,

ott csak ráadás

lehetsz, miután bennem

már háziassá lettél,

otthont-simogatós és

kisgyerek. Megtérsz

kanapémon,

engesztelhető

tested is,

belebújik e félhomály,

gyertya-csikkek közt

füstölög az éj.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak