Maretics Erika : Hó hullott

Hó hullott,

gyerekek kapdosták

a fehér pelyheket. 
Búsan lapátoltam

a havat a járdán,

?k hóembert építettek. 
Ellenségem a zord tél,

viseltes vékony cip?m

lyukas volt.

Szénért a pincébe

kellett mennem, 
arcom gyúlt

a cipelést?l,

nehéz bádog vödröm

csupa folt, 
szinte csontomig hatolt

a hideg.

Nagyon féltem a patkányoktól.

Csukott szemmel

rohantam fel

vakon. 


Gyerekek…


Nem fogadtak be.

…a szegény házmester lányát,
lenéz?n biggyesztették szájuk, 
amiért nincs fürd?szobánk. 
Iskolába sem szerettem járni, 
mert nem kaptam uzsonnát,
és nem akartam látni, 
milyen vidámak

a többiek.

Én csak azt tudtam,

hiányzik valami,

a családom, apám, ki rég elment,

már nem fog mesét mondani.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.