Marthi Anna : A nagy dúr annás

világoskék eget remegtet

felh?tlen nappali érinthetetlenség zeneisége
ászana
nyújtózó sejtek hada csatába száll
felvonul sóhajok repetitív árja
hang mélyen hang magasan halkan hangtalan

imák
hajlított íját Napba szúrja fénye a testnek
egy érintés doboza kinyílik
átad egy bölcs
követ

Legutóbbi módosítás: 2011.07.15. @ 17:24 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak