Horváth István : Házunk tája…

 

 

MOST…

 

épp csak gondolni

s kétmarokra fogni a

kimondhatatlant

 

 

 

MAGASBÓL NÉZVE…

 

hol versek gyúlnak

– mint apró tábortüzek –

lélekjelenlét

 

 

 

NÉHA…

 

asszonánc néha

tánc – billegő sorvége –

dísz harmónia…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.07.01. @ 08:11 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.