Sonkoly Éva : A megfelelő rovat – 4

Nagyon hideg éjszaka volt… *

Iván állt a sorban — kezében számmal — a mobil szolgáltatónál. Sokat kellett várni, s ezt nem szerette. Hozzá volt szokva, hogy mindenütt ő az első… mióta nyugdíjas már nem így van.

    Az ügyintéző hölgy kedves mosollyal hallgatta a reklamációját, személyit, telefonszámot kért. Belenézett a számítógép adataiba, s mosolyogva közölte:

    — Nincs tévedés kedves Gáti úr! A számlája kettőszázezer forintról szól. Ennyi — hatalmas számot mondott — perces beszélgetést számláztunk, ez volt a lebonyolított forgalom ezen a számon az elmúlt hónapban.

    — De… hol lehet még reklamálni? — kérdezte Iván. — Mert ez nem lehetséges!

    — Tudok nyomtatni kérésre részletes híváslistát. — Közölte annak költségét. Iván hüledezett, kérte a listát, fizetett.  Átvette a papírt, leült az első asztalhoz átnézni mindent.

    Sokszori olvasás, gondolkodás után arra jutott, hogy a kimenő hívások abban az időpontban történtek, amikor kölcsön adta a mobilját Mónikának, hogy beszélhessen a családjával. Móni csak azt felejtette el közölni, hogy közülük sokan élnek külföldön. Ő pedig nagyon mélyen pihenhetett, sőt talált ott éjszakai hívásokat is amelyekre nem is emlékezett. Mi mást tehetett volna, mint rendezte a számlát. Többé nem kereste Mónikát. Igaz a lány sem hívta őt.

    Hazafelé indult. Hideg szél fújt, olyan reménytelenül sodorta a több napja lehullott hópelyheket, szinte szúrta a szemét az északi fagyos fuvallat.

    Eszébe jutott Vali, most olyan szívesen elmondta volna neki minden kudarcát, de azt írta, hogy ne keresse többé.

    — Az még az ősszel volt — vigasztalta magát. — No és, legfeljebb nem veszi fel a telefont.

    Hazaért, leroskadt a fotelba és tárcsázta Vali számát. A jól ismert hang jelentkezett. Szép estét kívánt, tehát nem törölte a számát. Jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy valaki meghallgatja. Elmesélt mindent.

Vali sajnálta a történteket. Azért azt megjegyezte, hogy talán nem ezzel a korosztállyal kellene ismerkedni, hiszen a lánya lehetne, meg az óvatosságról is mondott valamit, mert van, akit csak a pénz érdekel. Iván felháborodott:

    — Hogy is gondolhatsz ilyeneket, inkább mesélj, veled mi van?

    — Ó, semmi különös, nekem sem sikerülhet minden!

    — A férfi, akivel…?

    — Elköltözött, nem értettük meg egymást.

    — Akkor most… — elakadt a hangja, reménykedett.

    — Akkor most egyedül maradtam, de ami elmúlt azt végleg lezártam vele és veled is.

    — Ha eljönnél? — reménykedett még Iván.

    — Megtörténhet, de csak egy baráti látogatásra. Beszélgetni, ha arra járok véletlen, de nem tervezem.

    — Szóval ne reménykedjek — nézett maga elé szomorúan és elköszöntek.

    Sokszorosan csalódottak, becsapottnak érezte magát.

    Az előszobatükör elé állt alaposan belenézett. Ki is illene hozzá? Haja fehéren csillogott. Régen szőke volt. Eszébe jutott a fodrász, akit csak Figarónak emlegetett. A múltkor javasolt valami hajszínezőt.

    — Talán nem ártana — gondolta. Aztán legyintett, jobban meg se figyelte magát, fel sem tűnt borvirágos arca.

    Elővett egy bontatlan üveg italt a hűtőszekrényből és rövid idő alatt elfogyasztotta. Eldőlt a kanapén és elaludt. Hajnalban magára húzta a plédet. Nagyon hideg éjszaka volt.

 

   – Folytatása következik –

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.10. @ 16:33 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"