– Baudelaire reminiszcenciák –
a béna éj alján zokogva
felserken arcnyi pír kelet
hegyi oltárán s a citadella
rótt kövein hol ágyút feledett
de legalábbis tátogó nyílást
megannyi l?rés megannyi comb közt
s rózsállik mind mint bízvást
homályos szobában asszony tölt
hiányos pásztorórát s id?t feledve
esti csillaggal álomba dermedt
bukik a hold bukik az asszony s utoljára
dombos szemérmét hajnalra kitakarja
s ébrednek szürkén a jegenyék mind akarja
s pénzét a boltos ég szedi kosárba
*
megtévedt madárdal kíséri útját
hercegem lásd hogy borul a göncöl
tátott szájjal mereng aki nappal gürcöl
horkanó sóhaj rezeg s veri az öblöt
