Marthi Anna : egy

Minden álmomban él?vé leszel,
mégsem váltanálak le e képzelettel.

Ha a legtöbb mi adható az mi néked jár,
kérlek formálhassam – a két kezem vagy –

magamat.

 

Egyedül ülök a nagy semmibe. Végre.

De itt megtalállak téged –  a teljességben.

Kiterítelek.

 

Magamba tértem. A szeretet és a határaim;
rakosgattam egymásra, egymás mellé,
elfelejtettem, újra el?vettem.

A körforgásból kilépve, benne maradva.
Amennyi apró darabra hullott az az Egy
fondorlatát – kisimítja itt a tudat.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 07:20 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak