dudás sándor : A tér varázsa

 

A Zagyva gáton végig andalogtuk
a nyár eleji fülledt délutánt.
A híd közepe táján vetted észre

a sekély folyón verg?d? vadkacsát.

A M?vésztelep nagyárnyas fái alatt
ajkad formálta: nézd, feketerigók!
Lényünk feszült – két száj csak bevégzi,
amit úgy hívnak egyszer?en: csók.

Utána – emlékszel, mir?l beszélgettünk?
Hátam égette a Nap, félmeztelen mentem,

magamban mosolyogva a furcsa helyzeten: 
elorzott zsákmányként vitted ingemet. 

Láttam magam, anyámmal, egy házra mutatott,

a Vártemplom mellett, ülve egy padon,
majd beléptünk a boltozott kapun, törpefeny? állt,
s kis medence, szélén k?békával az udvaron.

Káprázatból néztelek, el akartam ezt mondani,
s hogy a ház helyén, lám, új, modern épület n?tt,
de elnémított a tér varázsa, a könyörtelen,
ami ugyanitt, más korral dúlja az elfutó id?t.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.12. @ 09:15 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.