Sonkoly Éva : Egy szép tavaszon

… akkor, ott… *

Évek? Nem. Évtizedek óta élte egyszerű kis életét. Szerette a biztató tavaszi napsugarat, megújulást. Szinte csodát remélt ilyenkor.

Nyáron? Hűvösebb helyekre húzódott. Különösen az utóbbi években érezte túl forrónak, ártalmasnak a napsugarat.

A hűvös széllel érkező ősz szinte minden reményét elvitte évenként. Pedig mennyire várta élete változását, azt a csodát.

Télen feladta a reményt. Fázott, didergett. Többet aludt, mint bármikor.

Sok év telt várakozással, reménnyel, míg egy szép, tavaszi napon úgy érezte, élete felfelé ível.

Fel, addig… a beteljesülésig. Boldog mosollyal, lehunyt szemmel várta a csodát, azt az egyetlen boldog pillanatot.

Érezte, hogy ajkához közeledik a lány. Szorosra zárta szemhéját: vakította hajának aranyló fénye.

Akkor, ott… egy apró csókocska…

Azt hitte, minden megváltozik abban a pillanatban, aztán borzongva nézett szét a kút peremén. Tavaszi halványzöld selyeming helyett, amit évek óta elképzelt… újra csak az a csúf pettyes bőr…

   — Mekkorát változott a világ… már a mese sem a régi! — s nagy lendülettel ugrott a fűbe… a csalódott béka.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.20. @ 17:48 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 569 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"