ne menj még, hiszen csak most jöttél, a függöny lebben az ajtónyitás kavarta huzattól, illatod terül szét az öreg fotelok között, árnyékod rajzolódik a poros képek rámáira, mosolyod csodálom, hangod ébreszt a nélküled-félálomból, ne menj, hiszen még meg sem érkeztél
Legutóbbi módosítás: 2011.04.21. @ 12:42 :: Tiszai P Imre
"tegnap" stigmák égtek rám,
számon csókod mart égőn
fájón sebzett vágyódást
tested font rám őrlődőn
kínzó stigmákat s mert én
csak "bennünk" élek, némán
mindent eltűrök büszkén