Major Mária-Brigitta : Isten képmása

 

Isten képmása

 

Láncok tartják fogva testem,

Kampók hatolnak húsomba,

Lassan kitépik a karom,

S meghalok saját börtönömben.

 

Állj! Elég legyen, itt én vagyok az úr!

Vagy már elfelejtettétek ki adott nektek életet?!

Alantas szolgák, csúszómászó-férgek,

Hát nem tudjátok, hogy t?lem kaptátok fényetek?!

 

Akár a kutyák! Azt támadjátok ki kedves hozzátok,

S annak engedelmeskedtek, ki láncot dob rátok!

Leszálltam a keresztr?l, most megtisztítom a világot,

Kitépem szívetek, mert „halált”,

Mert minden pap pusztulást prédikált!

 

Itt vagyok, ez a sorsom, elveszem t?letek az életet,

Ti nem láttok, sötétben lépkedek,

Azt hittétek, Isten tért vissza,

Azt hittétek, anno meghalok értetek,

De halálom a poklot hordozta,

Most elveszem mindenetek!

 

Nem vagyok, már csak egy szempár mosolyog az éjben,

Nem vagyok itt, és eddig sem léteztem,

A történelemkönyvek mégis lejegyeztek engem,

Lapjaikon, mint holokauszt szerepeltem.

 

                                                        Major Mária-Brigitta

                                                           2010-12-18

————————————————————————————

Az els? versszak még jó. Azután átmész egy hatásvadász zajongásba, pedig volna egy-két kép, ami egy megfelel? környezetben nagyon profi hatást érne el. Egy figyeleméhes, lázadó kamasz. Ez jutott eszembe err?l az össze írásról összességében. 

A gondolatmenet sem világos, ami viszont kiviláglik bel?le: az Istenkáromlás és némi antiszemitizmus. Az els?nek itt nem örülünk, a második egyenesen tilos, mindegy hány esztend?s alkotó teszi elénk. 

 

Legutóbb szerkesztette - Major Mária-Brigitta