Hevesi Éva : Gyökértelenül

 

Némán, gyökértelenül állok,

nem ijesztenek  már

csapkodó villámok,

sebzett szárnyaimnak

nem fáj az ég hideg kékje.

 

Ablakom alatt csattog

az acsarkodó szél.

 

Homokszemcsék szitálnak,

megkövesült idő didereg,

kezem nyújtom feléd,

szélütötten, bambán,

könyörgő alázattal kérlek:

 

úgy vigyázz rám,

hogy gyűlölni ne tudjak!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Hevesi Éva
Szerző Hevesi Éva 34 Írás
"Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb." :)