b huszta irén : men

Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély,
átvette a fényes reggel helyét a csendes éj…

 

 

Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély,

Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj,
Ég?vörös lobogásból nem maradt, csak salak,
De lelkem egy titkos zuga ?riz még álmokat.

Vihar tépázza a fákat, jég veri a vetést,
Nem hozott az új évezred mást, csak új szenvedést,
Egyesített szegénységet, válságot, kínokat,
Temetetlen szellemjárást és hullámsírokat.

Bárhol is jár, bárhova néz az ember, azt érzi,
Már csillagot sem lehet ábrándosan nézni,
Fejünket leszegte Mammon, rohanunk el?re,
És ha falba ütközünk, szédelgünk körbe-körbe.

Elvarázsolt angyalok ma ördög-táncot járnak,
Ha Isten nem parancsol Ã?Állj!Ã?-t, vége a világnak…
Atlantiszi sorsra jutva pusztít el önkezünk,
S még csak észre sem vesszük, hogy mennyit is vétkezünk.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - b huszta irén
Szerző b huszta irén 26 Írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )