Kovács Lilla Katalin : Apróságok

Sanyika *

 

Sanyika három éves szőke hajú, kacagó szemű, törékeny kisfiú. Gyakran beteg, termetre is aprócska, ráadásul megkésett beszédfejlődéssel küszködik. Azaz nem is annyira ő küszködik vele, hanem inkább én. A megkésett beszédfejlődés ugyanis nála nem abból áll, hogy nem beszél. Á dehogy! Beszél ő, csak éppen legtöbbször egy szót sem értek belőle.

 

Tegnap épp a kislányokkal kirakóztunk az asztalnál, amikor odajött hozzám és megszólalt. Szó szerint ezt mondta:

– Ije bajasz, ee aje oja. Ijé?

Hűha!

Na gyorsan kérdezzük meg ezt újra!

– Sanyikám, nem értettem, amit kérdeztél, elmondanád még egyszer?

A gyerek újra nekiveselkedik, én meg szinte csüngök az ajkán.

– Bajasz – mondja Sanyika és megerősítőleg még bólint is hozzá – ije bajasz, ee aje, oja. Ijé?

Te jó ég!

Pontosan ugyanannyit értettem az egészből, mint az előbb. Semmit.

A gyerek néz rám és türelmesen várja a válaszomat. Mit feleljek neki? Én nem kérdezem meg tőle mégegyszer, hogy mit mondott, az már biztos!

Tanácstalanul megsimogatom a haját és mindent elkövetek, hogy értelmesen nézzek rá, majd közlöm vele a válaszomat:

– Igen.

Sanyika jóváhagyólag bólint és megnyugodva elindul a szőnyeg felé.

Aggodalmas tekintettel követem, végtére is fogalmam sincs, mire mondtam igent. Felőlem akár azt is kérdezhette, hogy felmászhat–e a vízvezeték csöveire, vagy hogy leugorhat–e a könyvespolc tetejéről. De Sanyika nem mászik sem csőre, sem a könyvespolc tetejére. Kezébe veszi a karácsonyra kapott piros Verdát és autózni kezd vele.

Én meg csak ülök, figyelem, ahogy játszik és teljesen hülyének érzem magam.

 

Vajon miről beszélgettem én ezzel a gyerekkel???

Legutóbb szerkesztette - Kovács Lilla Katalin
Szerző Kovács Lilla Katalin 52 Írás
"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál."