Marthi Anna : Harminc (az Időkön át)

az élet egy sötétlő erdő, ahol nincs útjelző táblája jónak és rossznak – Anne Rice…RÉGI

…vajon mire emlékezhetek? Világoskék hatalmas szárnyaimra, azokkal ölelek, és szoknyám is szárnyból, a szőke angyalok aludni tértek; sajnos az ördögfiú angyalnak öltözött; de akkor ott, meglelem koboldomat.

Meséből pattan elő, apróka orral, fehér papírból ezer levelet hajtogat, és a postaláda alig várja már; mű napraforgót hoz, no az óriási volt – ahogy felvilágosítom, hogy ez való -, elszomorodott szemekkel kérdez, hisz eddig te is játszottál, most mi bajod? Fehér kápolna őrzi viszolyogva, látja… kidobott karperec…

ám, nagyobb az, a sorsot hajítjuk ott el, kígyó sziszeg a Balla-bokrok között… keserű küzdelem: hadd hadakozzanak, pedig fáj, a mesét azóta sem írja tovább senki, halott, csak repedt kőszobrok üreges szemeiben vásik, eső rendíti meg, az is csak néhanap… menj békével, isten éltessen, Barát az Időkön át!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.03. @ 11:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak