Elkerült az álom,
ezen az éjjelen,
egy évvel ezel?tt
lepergett életem.
Lepergett életem,
egy idegen ágyon,
amit akkor láttam,
ma is újra látom…
Ma is újra látom,
nem vártam a reggelt,
nem vártam a m?t?t,
de az éjjel eltelt…
Eltelt ez az éjjel,
ültem elmerengve,
számtalan gondolat,
jut ma is eszembe…
Eszembe jut ma is,
milyen kicsik vagyunk,
akkor imádkozunk,
mikor elfogy szavunk…
Mikor elfogy szavunk,
tudom, hogy ott vannak,
az Angyalok mindig,
mindig meghallgatnak…
———–
Tibor!
Nagyon „sz?kre” vetted a verset. Úgy érzem az a hangulat, ami versedben van, maga a történet nem zárható be ilyen szoros bet?falak mögé. Egy kicsit engedd el magad, és figyelj oda, hogy a szóismétléseknek, sorismétléseknek meg legyen a „jelentése”, mert így azt az érzést keltette bennem, mintha valóban elfogytak volna a szavaid, és abból a pár szóból próbálod felépíteni a verset. De így vázlatra sikerült. Benned több van Tibor. Merj határokat átlépni.
És figyelj arra is, ha végig üteme van a versednek, akkor az ne essen szét az utolsó versszakban.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.13. @ 18:34 :: Murák Tibor
