Takács Dezső : A Kaufmann Patika falára

 

 

A felismerés fájó,

kegyetlen-tiszta.

Út innen nem vezet,

se előre, se vissza.

Magamba nézek,

s emelem kezem.

Történjen bármi.

Az állomáson, hol

le kellett szállni,

kihűlt padok, egy

lámpa imbolyog,

aljas vonat,

roggyant sínek.

 

A hajnal hideg.

Halálom álmodom.

Beszélj hozzám

védangyalom!

Legutóbbi módosítás: 2010.09.10. @ 07:12 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.