Hol van az a százszor
átszeretett hajnal,
mikor úgy ébredtem
rám fonódott karral?
Hol vannak a vágyak,
hová lett illatod,
éjjelente sírok,
szerelmed meghatott…
Ébren is álmodok,
Rólad szól életem,
remélem meghallod
szerelmes énekem.
Elfáradtam nagyon,
oly’ egyedül vagyok,
meg kéne pihennem,
de én nem nyughatok!
Megyek inkább tovább,
éltem rögös útján,
lassan elmerengve
?seimnek múltján…
Kedves Tibor!
Nem lesz rossz, de a két utolsó versszak még nagyon közhely-érdektelen lett.
Nyelvileg és tartalmában is.
Ezer üdv; várom az „er?sítést”:
Petz Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2010.09.11. @ 21:36 :: Murák Tibor