Amikor csontig rágott
bennünket az éhség,
s üres zsebünkben
megcsörrent a nincs,
és sírva
és nevetve
elmajszoltuk egymást,
mikor maszatos mosolyunk
árkában
hömpölygött a könny,
és színültig csordult
szomjad kortyoltam,
gazdagok voltunk még…
