Sonkoly Éva : Elment egy fiú

G. András emlékére…

 

Szeme messze néz,

alatta a mélység,

hív, csalogat…

Ő érti a lélek-törött

fiatalokat…

 

 

Kacagva szalad

a Nyár a kertek alatt.

Magas házak közé beles,

megtorpan, sugarat

riadtan emel szeme elé.

Egy útra mered, oda

a betonra, hol a fiú fekszik.

 

Múlik egy nap, apja zokog

vállamon. Hol volt Isten? –

 A Nyár ránk hajol,suttog,

Uram! Add vissza hitét,

csak a fájdalom beszél,hisz

 elvesztette egyetlen gyermekét!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"