Tépázott sorsom faggattam,
sehol nem leltem önmagam.
Emlék-szivárvány kelt dalod bársonyán,
szunnyadó t?z lobbant létem alkonyán.
Lépted messze jár,
arcot rezdülését nem láthatom,
lelked, lelkembe forrt azon a napon.
Lámpás ég kezedben, énekelsz:
„Írni öröm, itt otthonra lelsz.”
Legutóbbi módosítás: 2010.07.20. @ 06:18 :: Sípos Julianna